Mikor Li Pó-t álmomban láttam

Ha valakink meghal, könnyekben úszunk,de - jaj - míg élünk, egyre csak búcsúzunk.... Száműzve élsz lázas mocsárvidékens azóta egy betűt se írsz te nékem. -Ma éjszaka álmomba láttalak,mert mindig óhajtlak, kegyes alak...Töprengve néztem, vajon nem csalódtam,ily nagy utat tettél, te vagy valóban?Zöld fák közül búsan elémbe jöttélés eltűntél egy zord, sötét erődnél...Hogy nőhetett ki hirtelen a szárnyadte néked, akit megkötnek, bezárnak?... Ocsúdtam s a kilobbant, elviharzotthold alacsonyan lengett, mint az arcod.... Mi sok folyónak léptél át vad árkán,hol annyi víziszörny van s annyi sárkány.Felhő lebeg az égen, fodra tiszta,s mint vándor elmegy, nem jő soha vissza...Tevéled álmodtam már három éjen -meghitt s való voltál, akárcsak ébren.Egyszerre útra készültél s csak akkorszóltál nekem veszélyről és kalandról,hogy zúg a tó, hogy küzd a gyönge csolnak,mit a vihar hullámai locsolnak.Dörzsölted ősz fejed a kapualjnál,mint hogyha ámulnál vagy megriadnál.... Most minden úr és hölgy Pekingbe gyűl,csupán te tengődsz árván, egyedül.A Sors hiába égi, néha téved.Öregkorodban sújtott földre téged.... Rólad csodás regéket majd a Hír mond,de hát mit ér, ha elföd már a sírdomb?