A szamár (Chesterton, Kosztolányi D. fordítása)

Hogy hal röpült, erdő megindult,s fige nyílt a tövis helyén,hogy vérbe fúlt a hold világa,igen, akkor születtem én.

Szörny-fővel, szörny-szerű fülekkelvagyok a föld bőgő fia,minden négylábú állatokraegy ördögi paródia.

Rongyos kivertje a világnak,ős és bogaras akarat:éheztess, üss, nevess ki: mindegy,titkom azért bennem marad.

Szamarak! Én is éltem egykors oly szép a múltak álma, haj:akkor öröm rivallt fülembe,s elém hullt minden pálmagally.