Egy költőnek, aki majd ezer év múlva él

Ki ezer éve holt vagyok,írtam ez ódon éneket,s az útra, melynél nincs nagyobb,követként küldöm én neked.

Hogy tengeren szállsz-e tovább,vagy az ég ormát érted el,vagy kőből, ércből palotátraktál-e, az nem érdekel.

De van-e még bor, zene, mondd,szobor, szivednek kedvese,és ötleted, nemes, bolonds imád magasba repdes-e?

Győzünk-e? Bár feszítsd erőd,szél fújja el, mit építesz.Rég, háromezer év előttezt mondta vak Malonides.

Ó, mégse született diák,kit vonz az édes, honi dal,olvasd ezt a melódiát, s szólj:„Költő volt és fiatal”.

Nem látom arcods ami jön, így nyúlok mostan érte ki.Küldöm a téren és időnlelkem. Te meg fogsz érteni.