A cserfa-király

Ki vágtat az éjen, a viharon át?Lován viszi atyja kicsinyke fiát.Karjába szorítja, ne törje nyereg,Köpenyébe borítja, ne érje hideg.

Mért bújsz, fiam? Ijjeszt az éji homály? ─Nem látod, atyám? Az a cserfa-király!Koronás feje, hosszu palástja van. ─Csak ködfoszlány az, én fiam! ─

«Te édes gyermek, jöszte velem!«Sok tarka virág van ligetimen.«Tudok csudaszép játékokat ám!«Aranyos köntösbe öltöztet anyám.» ─

S nem hallod, atyám, nem hallod, atyám,Mit súg a fülembe a cserfa-király? ─Ne félj, fiam! Fiam, ne félj!A száraz avarban zizzen a szél. ─

«Te drága fiúcska, hadd vigyelek el!«Leányaim várnak estére, jövel!«Leányim az éjeli tánczvezetők,«Dédelve, danolva ringatnak el ők.» ─

Atyám, oh atyám ─ s nem látod emittA cserfa-király leányait? ─Látom, jól látom ─ fiam, csak aludj!A ködben a fűzek szürkéllenek úgy.

«Szeretlek, akarlak szép termetedér'«S ha nem jösz akarva, erőszakom ér.» ─Atyám, hozzám ért! Atyám, megállj!Rám tette kezét a cserfa-király! ─

Megborzad az apa, sarkalja lovát,Nyöszörögve karolja kis gyermeke át.Hogy elérik az udvart, kitetszik a hold ─Ölében a gyermek halva volt.