Bury Hill

E zöld halomhoz álom-köd tapad,hol napra-nap legel kis bamba nyájáttör gombafészket, bozótokats tűnt napok sírjait szaglászva jár.

Tengertől, fűtől ízes szél lobog;domboldalon egy harsány szín muriz.Tavasz, nyár, ősz, cicázó évszakokfutnak a télbe, mely szebb náluk is.

Az álom mélyült. Minden messzeségvándor vízből s vak lombból kombinálts hegyek rémeiből szőtt ködben ége domb alatt ma, ahol Isten állt.

Itt állok én is, míg a fény leszáll.Ájtatos szemem legel, mint a nyáj.