Akik ugatnak

Egy írótársam ilyen című darabot ír a Nemzeti Színháznak. A darabnak már előlegesen is nagy híre van a színházi körökben. Jövőt jósolnak neki. Azt is tudják, hogy a legbájosabb művésznőnek van írva a főszerep. De legjobban az az excentrikus tulajdonsága szivárgott ki a megírandó darabnak, hogy kutyaugatás is lesz benne. Egy ködös napon, midőn éppen az első felvonás utolsó jelenetét fúrja-faragja a szerző, egy töpörödött vén ember lép be szobájába s megáll a költő íróasztala előtt. Az zavarodva tekint fel, s kérdőleg veti rá szemeit. - Mit akar? Ki maga? - Én kérem... már mint én... - mondja halk, tompa hangon -, senki, én nem vagyok senki. - Nos, ha senki, mit akar hát? - Én vagyok az az ember, kérem, aki a Nemzeti Színháznál ugatni szoktam. Én vagyok a darabokban a kutya. - Igen, ön hát a kutya? - Igenis, én vagyok - mondá akadozva, félénken és ősz haját piszkos kezével hátrasimította. - Hát aztán? - Mert úgy tudok ugatni, mint egy igazi kutya... mesterlegény koromban tanultam... Az igazi kutyákat is elbolondítom vele... haragusznak is rám a Bodzafa utcában. - Csak folytassa. - Azt hallottam, hogy az úr darabot ír, amelyben ugatás lesz. - Igen, a második felvonás elején. - Éppen abban a járatban vagyok... esedezni jöttem, mert azt hallottam, hogy az úr nagyon jószívű ember, arra akarom kérni... szegény feleségem betegen fekszik odahaza, s még betevőnk sincs... azért jöttem, hogy nem-e lehetne minden felvonásba beszőni az ugatást? - Nem illik be, barátom, a mesémbe. - Pedig azt hittem, azt gondoltam - mondá az öreg elszomorodva -, hogy az úr megkönyörül rajtam, s kisegít minket a nyomorból. - Mi haszna lenne magának a háromszori ugatásból? - Az, hogy akkor három forintot kapok esténkint, mert minden felvonásban külön fizetnek az ugatásért. Az író gondolkozott egy darabig. - Hát ahhoz mit szólna, öreg, ha két kutya lenne a darabban, az egyik balról ugatna, a másik jobbról. - Az lenne csak jó - vágott közbe az öreg nagy örömmel -, mert a fiam is olyan kitanult kutya, mint én. Az lenne csak az igazi remek darab... - No, hát ilyen darab lesz! Menjen haza isten hírével s ugasson aztán minél szebben és minél tovább! Az öregember nagy hálálkodások között hagyta el a szobát, hol egész Kalifornia készül számára.