A veranda

A porphyr-szökőkút vize locsogva cseng,Irán rózsái közt a szél susogva jár,Belé a vadgalamb turbékolása zeng,S az édes ért fügét az ágon odafentDongó darázs lepi s csicsergő kis madár.Irán rózsái közt a szél susogva jár,S a porphyr-szökőkút vize locsogva cseng.

A zárt verandában, ezüst ernyő alatt,Hol jázmin-illat száll a légbe szerteszét,S hová rózsás fénnyel nyilalva tűz a nap,A perzsa királyné fekszik némán, hanyatt,Hátul, nyaka körül kulcsolva két kezét,Hol jázmin-illat száll a légbe szerteszét,A zárt verandában, ezüst ernyő alatt.

Ajkáig, melyet a borostyán-gömbre nyom,A kristálytól, melyből finom füst fodra száll,S gomolygva szétterül, lágyan, hullámosan,Az aranyvirágos szép selyem vánkosonKarcsú kigyó gyanánt kanyarg a huka-szár,A kristálytól, melyből finom füst fodra száll,Ajkáig, melyet a borostyán-gömbre nyom.

A nagy, félig lezárt selyem pillák közülKivillan két sötét sugár, mámor-tele;Lelke alaktalan álomban elmerül,S mert rája delejes zsibbadtság nehezül,Lassan emelkedik hullámzó kebele;Kivillan két sötét sugár, mámor-tele,A nagy, félig lezárt selyem pillák közül.

S a porphyr-szökőkút vize is elpihent,Irán rózsáit a szél nem borzolja már,Lágy turbékolással a vadgalamb se zeng.Minden elhallgatott. Az ágon odafentNem lepi a fügét darázs, meg kis madár;Irán rózsáit a szél nem borzolja már,A porphyr-szökőkút vize is elpihent.