Csillaghullás

Omoljatok ti gyöngyök,bús csillagok a habba már.Úgy lángol a vörös köd,úgy tündököl a láthatár:szikrázik a rózsás Kelet,kacagnak a betyár szelek,a hullámon tűzszikra jár.Omoljatok ti gyöngyök,bús csillagok a habba már.

Zuhanjatok csak szertea titkos óceánba ti.Nap tűz le a hegyekre,lángolnak izzó ormai.Sikoly, kacaj, dal kél ezer,a harmatos fa szíve ver,a légbe zúgást hallani.Zuhanjatok csak szertea titkos óceánba ti.

Repüljetek suhanvaó messze földek, édenünk!A hajnal érces ajkanevet s kigyújtja a szemünk.Testén ragyog a lángruha,a vér smaragd, a víz puha,s arany tüzet mutat nekünk.Repüljetek suhanvaó messze földek, édenünk!

Siessetek Nyugatra,a néma éjbe, csillagok!A sűrű, zöld utakra,hol a nap tűzszeme ragyog;a tavakon a szarvas, őzvizet zavar, vígan időz,s a lárma már megint nagyobb.Siessetek Nyugatra,a néma éjbe, csillagok!

Ki hullik, az mind boldog,feledtető sok lámpaláng!Ki mint ti, bús koboldok,forog kihűlt csillag gyanánt.Oly édesjó a béke lenn,aludni csöndbe, nesztelen,hol nem les orvul senki ránk.Ó adj örök békét nekemfeledtető sok lámpaláng!