Kolibri szerelem

A zöld kolibri, a halmok királya,Bolyong a fényes, a rózsás egen.Mint üde szín, suhan a napsugárbaHogy kicsi fészke virágos legyen.

Idegen források fölött kóvályog,Hol bambuszerdő suttog, mint szirén,Hol istenillatú vörös virágokTárt kelyhén villog a napesti fény.

Majd egy aranyvirág ajkán teremS csókolja mézét oly szerelmesen,Hogy belehal, nem bírva ennyi kéjt el,

Te ajkadon, én édes kedvesem,Kívánja lelkem, hogy így vesszek én elAz első csók varázsos parfümével.