Szeptemberi csend

Szeptember. A nap fényes, tiszta halvány.Az ősz csak nyári bús emlékezet.A holt levél békésen csüng a gallyán.

Az ég mint nagy kristálypohár rezeg.A földnek áldott arca dús erőbeleheli a teljes, mély életet.

Lenn a folyón látszik az őszi tőke.Kacéran nézdeli magát a domb,gazdag szőlőlevéllel telenőve.

Egy kisváros tarkítja a vadont;vakítva ég az izzó kőtetőzet,álmos baromfiak bús zaja dong.

Lélek se jár. Ez ideje az ősznek,künn a mezőn a titkos munka forr,a szorgalmas sugarak kergetőznek,

s nyomukba édesen csorog a bor.