A csillagig

A csillagig, mely este kel,az út oly véghetetlen,hogy ezredévek múlnak el,míg fénye ide lebben.

Lehet: már régen kialudta kéklő távlatokban,de rezgő fénye, a hazug,egünkön csak ma lobban.

A csillagkép, mely régen holt,lassan suhan az égre;amíg nem látta senki: volt,ma látjuk már: de vége.

Épp így: ha béna és süketés éjbe hullt a vágyunk,a holt szerelmek fényüketmég küldözik utánunk.