Pinczémben

Dulce mihi est furere!Rajta fiúk! halljátok-eMit mond Horatius apánk?„Igyatok!” igy parancsol ránk;Igyunk hát! Künn sötét az éj,Csillagra most hiába vár:A mennyről mind hozzánk szökött,Tüzes csillag minden pohár.

Coecubam tu bibes uvam!Tolcsvai bort isztok komám!Itt a pinczék, kiki lássa,Temetőben vannak ásva,Mellyben most víg dalunk zeneg:Pinczém sírok közt domborúl,Itt hordók, amott koporsók,Öröm és bú összeborúl.

Hic angulus mihi ridet!E zug boldogít engemet,E zug fiúk! ha meghalok,Engem ide kaparjatok!De mit fecsegek! messze mégMessze tőlünk még a halál,Igyunk igyunk! a mélyben itt,A föld alatt, ránk nem talál.

Nec dulces amores sperne!Hej ha nyájas kéjtől verneHoltig a sziv! s komoly aggságHelyett örök víg ifjuság!Mi az élet öröme? bor!Édes, tüzes, gyorsan fogyó,Kisded öröm: egy-egy borcsepp,A nagy öröm: telt csobolyó.

Linquenda tellus et uxor!Mi végsorsunk? halotti tor!Válnunk kell a jó baráttól,S a sirató leánykától.Eh élünk még víg czimborák!Fel a pohárt! fel a pohárt!Éljen a szép lyány, tüzes ló,Az édes bor, s a hű barát!

Reditum Parcae rupere!Vissza nem tér lakhelyéreTöbbé a holt, más gazdáraSüt góczának nyájas lángja!Szeretője más ölében;Barátja is elfeledi;Hű ebe az, a mi ollykorBenőtt sirját felkeresi.

Absumet dignior haeres!E pinczének ura ki leszEgykoron majd?! száz év mulvaKik isznak itt öröm búra?!Ha fognak e gondolni ránk?!Ajkukról e dal ha zeng-e?Édes multon, kétes jövőnTeli szivök ha mereng-e?!

Plus nimio ne doleas!De mit ér e buslakodás!A bohóé: gond és sohaj!A bölcsé: az öröm, kaczaj!Mienk a vig jelen fiúk!Még egy pohárt, még egy pohárt!Éljen újra: a legszebb lyány,A legjobb bor, leghűbb barát!