Szonett (Lorenzo Stecchetti)

Ti szélre hányott árva énekek,emlékbe foglalt édes ifjúságom,kedv és panasz, öröm és sok-sok álom,szegény rímek, mi lesz ti véletek?

Ó jaj, repüljetek el reszketege rossz világból, ahol egyre vágyom;és szóljatok tűz-nyelvvel, tűzre vágyón,hisz mind szerelemből születtetek.

És leljétek meg végre hölgyemet,kihez halálos kedv és büszke vágy von,legyen a szavatok végrendelet,

mondjátok el, hogy mily tűz égetett,s ő érte sírtam a halálos ágyon,ti szélre hányott árva énekek!