Érzelmes dialóg

Magányos, ódon parkban a havonKét árny sétál az éjben, ballagón.

Szemük holt fény, ajkuk zenéje mély,Alig hallatszik, hogy mit is beszél?

Magányos, ódon parkban a havonKét árnyék révedez régmúltakon.

─ Eszedbe jut-e még a mámorunk?─ Hogy gondolod, oly messze már a mult!

─ Nevemre néha nem dobban szived?Lelkemről álmodsz olykor? ─ Azt hiszed?

─ Ó, üdvösségünk tűnt szép napjai,A boldog csók! ─ Volt benne valami!

─ Mily mély hitünk volt, és mily kék egünk!─ Elszállt a hit, a komor égbe tünt!

Ballagnak ők balgán a bús uton,S csak a vak éj tűnődik szavukon.