Kóbor Tamás (Robert Burns)

Ha az utczák elcsendesűlnekS szomjas szomszédok osszegyűlnek,A mint vásári nap' szokásS kapukban a találkozás ;Míg mi sör mellett üldögélünk,S elázunk és kedvünkre élünkNem gondolunk hosszu mérföldre,Mocsárra, vizre, zord időre,Mely köztünk s házunk közt terül,Hol komor nőnk töprengve ül,S összehúzván szemöldökét,Szítja haragja nagy tüzét.Kóbor Tamás is ilyet ért el,A mint Ayrből lovagla éjjel…(Vén város Ayr, de nincsen párja,Jó emberekre, szép leányra)Oh Tamás! Bár lett voln’ eszed,S Katód tanácsát beveszed!Megmondta ő, hogy naplopó vagy,Szájas, részeges, mégpedig nagy:Hogy évenkint tizenkét hóbanVásár napján sohse vagy józan,─S őrléskor a molnárral egybenDőzsölsz míg pénz akad zsebedben, ─Hogy mindenik lóvasalássalRészeg vagy együtt a kováccsal:És hogy Kirkton Jankóval is márVasárnaptól hétfőig ittál,Megjóslá, hogy ha nem javulszElőbb-utóbb a Doonba fulsz,Vagy Alloway romja közt éjjelA boszorkányok tépnek széllyel.Oh drága nők! Röstellem én,Hogy annyi szép szó füstbe ménS bölcs tanácsi a nő ha adja,A férj megvetéssel fogadja.De kezdjük! Egy vásári éjenNyakalt tamás kedvére mélyenA lobogó kandalló mellettA habzó ser pompásan izlett;Csiszlik Jankó várt ott reája,Régi hű, szomjas czimborája;Tamás őt testvérként szerette,Hét számra itatta, etette.Dal s fecsegés tölté az éjet,A ser mindjobnak, jobbnak érzett.Titkos, édes nyájaskodássalJátszott a gazdasszony Tamással,Csiszlik meg’ vad meséket mondaS kaczagta lelkesen a gazda;Künn zúghatott a vész riadva,Tamás füttyet hányt a viharra.A gond is, látva, hogyan múlatE boldog ember: sörbe fúladt!─Mint a méhek kinccsel rakottan,Szálltak a vidám perczek ottan,Nagy a király! Hanem Tamás ámGyőzött a lét minden csapásán!De olyan a kéj, mint a mák:Érintsd meg,─ s elhal a virág:Vagy mint hó a patak vizébePerczig fehér –s örökre vége:Vagy mint a szél, mely elszáll elébb,Mintsem helyét kikémlelnéd,Vagy mint az a pompás szivárvány,Mely eltűnik a vihar szárnyán…Az időt ki sem tartja fel:Tamás órája már közel;A gyász éj zárköve ez óra,E zord órában hág ő lóraS ily éjszakán kel útra mindjárt,Minőn szegény bűnös sohsm járt.─Zúg aszél, mintha végsőt zúgna,Szakad a zápor törve, zúzva;Gyors fény lövell át a sötéten,Dörög hosszan, harsánan, mélyen:A gyermek is megértheté,Hogy most az éj az ördögé.Ott áll szürke kanczája. Meg,Különben még nem ültenek.Sáron, pocsolyán átüget,Megvet esőt, villámtüzetKék süvegét tartja szilárdanS egy vén skót dalt dudol magában…Óva néz szét, hogy el ne kapjaVéletlen a manók csapatja…Közel már Alloway-egyházHol kisértet és bagoly tanyáz.A gázlón már által vonult,Hol a hajtsár a hóba fult;Hol egy hajtsár a hóba fult;Elhagyta a nyirfát s gödört,Hol a Károly nyaka kitört;El a berket s sziklás helyet,Hol egy meggyilkolt gyermeketLelt a vadász ; és elhaladtAz érnél a tüskék alattHol magát a bokrok közé,A Mungo anyja felköté.Ott látja a Doon folyamát...Vihar zúg az erdőkon át,Az ég sarkán villám lövel,Búg a dörgés közel-közel;S a fákon már átcsillanaAlloway puszta temploma,Minden fülkéje fénybe lángolS viszhangzik táncz, öröm zajától.Hős Árpa Jankó! te segitsz,Vészszel daczolni lelkesitsz;Ha két garaskánk van, helyt állunkS az ördöggel is szembe szállunk...Igy forrt a sör Tamás fejébenS az ördög nem forgott eszében...De Meg megállt s hökkenve ámúlt,Míg sarkantyúzva neki száguld,A fény felé úgy vágtatott...S huh ! Tamás szornyűt láta ott.Boszorkányok, bűv-szellemekNem új frank tánczot lejtenek,De ugróst, billegőt, bokázót,Éltök, szivök sarkokba szállott...Fent ül egy ablak szögibenA vén Sátán eb képiben,Szőre kondor, sűrű, setét,Ő szolgáltatja a zenét.Ugy sipol, dudál, hegedűl,Hogy fal s tető majd osszedűl...Nyilt koporsók álltak sorjábanS bennök holtak halottruhában,És némi bűvölet gyanántHideg kezökben gyertyaláng,Mely mellett hős Tam szabadonLáthatja a szent asztalon:Gyászban egy gyilkos tetemét;Pogányul halt két csecsemőt;Tolvajt a bitóról levágva,A szája úgy maradt kitátva;Öt baltát, vérvörös rozsdával;Öt görbe kardot gyilkos mázzal;Térd-kötőt, mely gyermeket veszte;Kést, mely egy apa torkát metszte,Kivegzé őt saját fia,A kés-nyelen van őszhaja ...S több szornyű dolgot szerte szórva,Mit megneveznem is bűn volna.Tamás ámult, bámult, leselgett;Kedv s tréfa mindig tüzesebb lett.A sipos hangosban dudált,A táncz gyorsabb, gyorsabbra vált...Szállnak, lengnek, szökvén, ugorvánIzzad, párolg minden boszorkány;Ledobják a ruházatotS egy szál ingben hanczúznak ott!Oh Tam! oh Tam! ha szép lánykákEgyütt ifjan, üdén járnák,Az ingök nem szennyes flanér,De finom vászon, hófehér:Itt a mellényem hamarjában,—Jó fajta kék plüs hajdanában—Od' adnám ez egyetlen kincsem,Hogy őket egyszer megtekintsem:De ránczos képű agg-anyák,Csikót riasztó vén banyák,Szökdécselve boton ugrálva:Csudálom, a gyomrod hogy' állja!Hej! tudta ám Tamás, mi a szép:„Volt ott egy szép süldő-leány-kép”A czéhbe ez éjjel vevék,(Ismerte aztán a vidék :Mert sok jó barmot veszte el,Sok szép hajót sülyeszte el,És szétzilált vetést, mezőt,Egész vidék rettegte őt)Az inge kurta, durva vászonViselte mar kicsi korában,Hosszában az nagyon hiányos,Annyija volt s abban ő bájos.Ah! nem tudta jó nagymamája,Hogy az ing, mit kis NannijáraVegső pénzén akaszta hajdan,Boszorkatánczra szolgál majdan!De itt múzsám szárnya pihen,Itt már repűlni képtelen:Hogy Nanni mint lengett, hajolt!(Erős, hajlékony lányka volt)Mint álla bűvölten Tamás!Mint izgatta a látomás!A Sátán is melegedettS ugrándva fujta szerfelett...Még egy bakugrás s újra más:Aztán eszét veszté Tamás"Jól van, kurta ing!" felkiált...S rögtön minden sötétre vált,Alig kaphatott Meg lovára,A bősz csapat kiomla rája.Mint a mérges darázs, midőnFészkét rombolják a mezőn ;Mint eb, ha eskütt ellensége,Macska toppan orra elébe;Mint vásári tömeg rohan,Ha "tolvaj! fogd meg!" szó harsan:Ugy rohant Meg s utána nyombaA boszorkányok csivajogva.Oh Tam ! Tam! most nem menekülsz megMint egy hering, pokolba' sülsz meg!Katód hiába vár, hogy érkezz,Katód immár bús özvegygyé lesz!Most iramodj', Meg! most gyi fel!A hid kőlábát érni el;Ott farkat csóválhatsz feléjek:Folyó vizen át ők nem érnek...De a hidlábig nem haladt,Egyik a farkába ragadt!Mert Nanni a többi elébeOda nyomult Meg kozelébeS Tamásra keszűlt ontni mérgét,De Meg tüzét nem ismeré meg :Nagyot szökött ura alatt,S hajh ! szürke farka ott maradt,A boszor tőben tépte ki,Egy csutakot hagyván neki.Ki e regét olvassa, hátMindenki őrizze magát :Ha ösztönöd ivásra intS eszedbe jut a kurta ing,Drága lehet az öröm ára,—Gondolj Tamás kancza lovára!