Morison Mari

Jer ablakodhoz, oh Mari,Im' a bizalmas óra kér;Mosolygva rád pillantaniA dús kincsénél többet ér.Örömmel tűrnék bármi bajt,Nehéz rabságot hő napon,Ha tudnám, hogy dijába majdSzép Morison Marit kapom.

Minap, hogy zendült a zeneS táncztól rengettek a falak,Lelkem csak hozzád röppene,Csak téged, téged láttalak…Bár szép ez, az meg kellemes,Ezt egész város ismeri,Sohajtva szóltam : nem, nem! ezEgyik se Morison Mari!

Oh! Mari, mért gyötörni hátEz érted halni kész szivet,Melyben nem láthatsz más hibát,Csak azt: hogy tégedet szeret?Szerelmemért szerelmedet,Ha meg nem oszthatod velem :Szánj legalább! hisz nem lehetMorison Mari szivtelen!