Magányosság (Stuart Merrill)

Régen halott királyok jártak itt,s e kőpadon ültünk mi nagytitokba,míg jött az est és halkan felnyitottazsoltárkönyvünk, a szívünk lapjait.

E szirtről nézték, amint gyilkosanborzongtak a mezőn a vaskalászok,és a tömeg, a vérzáporba ázott,tovahömpölygött, mint vörös folyam.

De sem a napban égő lobogó,sem a dob, a tavaszba dobogó,sem az aranykürt, mely rivallva zeng,

nem oly édes, mint ez a tompa csend,az altató árnyék, a méla szók,s a mi imánk, a tiszta-tiszta csók!