A gyermekkor

Énekelt a gyermek, vonaglott az anyja,A halál árnyéka már fölötte lengett,Én meg ott szomorún tűnődtem magamba’:Az egyik hogy' múlat s a másik hogy’ szenved!

Még csak öt éves volt az ártatlan cseppség,S egész nap dalolva csinálta a lármát,Majd boldogan aludt, mihelyt lefektették.Míg az anyja hörgött egész éjszakán át.

A beteg nem soká bús kriptába ment ki,És a gyermek vígan fújta ismét dalát.— Gyümölcs a fájdalom s Isten nem növesztiNagyra, a míg gyönge azt elbírni az ág.