A Könnyek Kútja

Vad síkokon s zord ormokon átJárjuk a búknak e földi honát:Ma s holnap is újra, sok árva nomád,S tán éveken át visz ez út,Ám mikor immár csügged a szívS törve, gyötörve bús ere vív,Eljut a helyre, hol hullani hívKönnyet a Könnyvizü Kút.

Drága, szelíd hely ez, űli homály,S mind csupa bús, aki erre talál,Már neki mindegy a lét s a halálS gondja, reménye lehullt ─Itt ciprusos árnyak ezüst raja leng,Bús szobrok alakja fájva dereng,De csengve a csendbe, mely erre mereng,Csillog a Könnyvizü Kút.

És árad s nem fárad a halk szavu zajÉs zengve is enyhe a gyenge moraj:Ha hallja, kit űz vala szívbeli baj,Már innen válni se tud,Már szóra se rezdül a gége,Térdre parancsol a béke,S bomlik a búk puha féke,Mert itt ez a Könnyvizü Kút.

S jobban a víz ive csobban,Égre zenél magasodtan,Vissza lehullva azonbanHangja a szívbe lefut ─,Áldva e kút csodaképen:Túl sikon és meredélyenSírni hajolsz le te mélyenS arcod a vízre borult.

Ám amig itt leborulva heverszS halni se mersz és élni se merszS terveket, álmokat őröl a perc,S minden a semmibe fúlt ─,Hajh, száll azalatt és illan a lét,S nem fordul a zord nép arca feléd,Nem bánja, hogy útadat elterelédS hogy szörnyű nehéz az az út...

Ám te ne adj a közönyre! továbbNyomja csak arcod az enyhe mohát,Míg fürtöd a földre alél; sohse bánd,Hogy zord a világ s nyomorult ─,Hisz íme, körűlted a hűs szavu csendÉs mind a ború, mely e tájra lelengS a felleg is ím, amely erre kereng,Testvérül öleli búd.

Gyenge levél ha lebókol,Véld: szelid ajk aki csókol,Véld, hogy a hajdani jókrólHalkan üzen ma a múlt, ─Gyenge madárka ha selypit,Véld puha szók puha selymit,Míg zúgva a könny vize lejt itt,S duzzad a Könnyvizü Kút.

Mert gyűlnek s nem hűlnek a könnyek,Gyűlnek erős, vad özönnek,S mind a helyekre lejönnek,Hol gond vala úr s tunya búk, ─Szerte a földre omolnakS nincs azután ma, se holnapS nincs oly erő, ki dacolhat,Ellep a Könnyvizü Kút!

És nagy lesz és vad lesz e tenger,Zúgva egekbe eseng fel,Óh, mindaz a könny, amit emberSírt, hova foly, hova jut?Öröklét! várja-e révedKönnyárját százezer évnek?Óh Uram! tárd ki szegénynekSzíved, a drága kaput!