A hatvanötéves költő meg egy tizenötéves lány

Csitris haja még két fonatba van.Tizenöt éves - mondom untalan.Édes ruhája csillogó selyem,és vándorol hegyen-vizen velem.Tavaszi árba hancurozva fürdünk,virágos fákra mászunk, leng a fürtünk.

Orcája kipirul a tánc hevétül,a homloka, ha nótáz, elsötétül.Ne énekeld a versem: "Fűzfa ága..."Már nem tudok érted meghalni, Drága.