A korhely költő berúg, aztán éjszaka kijózanodik

Elváltunk sárga alkonyattal, bedőltem az ágyambamenten,éjfélkor ébredtem s dülöngve barátommal sétálnimentem.Boros fejem párnámra ejtve aludtam éskijózanultam.Torony mögött az Óceánon Hold nézett adagályra dúltan.Láttam, hogy a fecskék röpülnek, aztán pihenneka gerendán,gyertyám, mely ablakomba hamvadt, egyszerrefényesen dereng rám,de gondolataim virradatig homályosan, vadulpörögteks zúgó fülembe akkor is még fuvolák és húrokzörögtek.