A politikus

Gyógyfüvet eladni a városba mentem,künn a Kék Kapunál kissé megpihentem.Egyszerre egy lovas nyargalt lóhalálba,rémüldöző arca haloványra válva.Rokonok, barátok, várták, egészcsapat,köréje siettek, de ő mégse maradt.Ámulva kérdeztem, ki ez és miféle,mért menekül így, mi is történt véle?Azt mondották nekem, a Miniszterelnök,az Állam támasza, kit a Császár ellök.Ezer aranya volt, nem volt soha gondja,háromszor ment hozzá a Császár naponta.A hősök gyűlésén még ő beszélt tegnap,most pedig száműzik s egy fityinget sem kap.Mindig így hullnak el azok, akik nagyok,dicsőségük fénye csak alkonyig ragyog.De itt a külváros gyöpe zöldell egyre,pázsitok közt nyájas ösvény fut a hegyre.Jobb nézni hát nekünk fönn a fehér felhőt,mert porba alázzák a büszke törekvőt.