Téli éjszaka (Po Csü-ji)

Házam szegény. Szeretteim nem élnek.Testem beteg. Búcsút mondtam a fénynek.Nincs élőember, aki ilyen árva.Fekszem magányos kunyhócskámba zárva.Rozoga lámpám gyönge lángja pislog,szakadt a kárpit s nem föd, bárhogy is lóg.Csöpög az ablakon, ajtón a hólé,"pitty-potty", beszól a zord hang, a valóé.Öregszem és ha alszom is, alig,némán ülök az ágyban hajnalig.Ha nem tudom, hogy kell "feledni s ülni",e búba hogy bírnék ma elmerülni.Testem forró marad, míg el nem ásnak,de lelkem enged a nagy Változásnak.Négy szörnyű évig így kínlódtam átezerháromszáz hosszú éjszakát!