Tűnődve szállok

Tűnődve szállok tűnt napokba át,szobámba lép sok régi-jó barát.Kérdezgetem mind: "Hova lettetek?"Halál kertjébe hulló levelek.Han-Jü labdacsba vett be sárga kénts elvitte egy kór, az éj árnyaként.Jüan-Csen vízbe nyelt vasércű kristályt,de meg se vénült, elfogyott, nem is járt.Tu mester ösmert minden nagyszerű szert,kerülte gondosan a húst, a fűszert,Csui azt hitte, neki mi sem árt,télvízidőn is kiskabátba járts betegség azt, ezt gyors halál, korábban...mindegyik eltűnt még javakorában.Csak énnekem nőtt nagyra, annyi lázban,arasznyi életem, ki nem vigyáztams ifjúkorba bágyatagkergettem könnyű, korhely vágyakat.A dús falat láttán bő íz futottszájamba, azt ettem, nem bizmutots minthogy tudtam, mástól nem falom el,az gyógyított meg, nem a kalomel.Éhembe forró étkeket bekaptam,szomjamba ittam jégkérges patakban.Megénekeltem testem, jó sorokkal,meg-meglocsoltam lelkem óborokkal.Naponta toldtam-foldtam rög-mezems itt állok, majdnem egészségesen.Két fogsoromba nincsen semmi rés,tagomba pezsgő, vidám lüktetés.A hetvenedik éven áttapostam,alszom-eszem, mint hajdanába, mostan.Hörpintgetem hát, míg lehet, kupáms az égre bízom sorsom azután.