Vénség (Po Csü-ji)

Liu Jü-si-hez, aki velem egy esztendőben született

Egyszerre vénültünk meg, kenyeres, lásd.Milyen a vénség? - vallatgatjuk egymást.Nehéz szemünk korán zárul, aléltan.Boglyas fejünk meg kócos, bárha dél van.Olykor kisétálunk, boton dülöngve,vagy zárt ajtóknál kuksolunk a csöndbe.Tükrünk sima arcába nem tekintünk,ha csöpp betűket látunk, búsan intünk.Régi barátokat jobban csodálunk,az ifjú már fehér holló minálunk.De egy öröm, mint rég, ma is kecsegtet,az, hogy te eljössz s az ember fecseghet.