Károly császár forrásaihoz

Forrás, kit Helicon kara méltán zöngve magasztal,Honnan hő folyamid, híg kén- és (oh csuda!) élőMész-ereid? Vajon, a mely Siciliában az AetnátÉlteti, a tűz, vagy Pluto s a Styxi közelségAz melegíti vized? Bajaenak martja irígyelS mely Antenor-lakta Timáyra tekinget, a kútfőS mely kék Kajna körűl támad, nemesítve halálodÁltal, régi királyok legszentebbike Károly.

Nézd, mint hányja kevély buborékját a levegőbe!Mint tarkázza kövét márványnyá, a melyen elfoly;Iris alig ragyog oly sok szinbe’. Fakadj is örökkéSzent forrás bőven, s légy üdvöd az emberi nemnek;Tőled az agg erejét, a félénk lyányka virágzóSzépségét, s valamennyi beteg hadd nyerje meg újraFelgyógyulását s térjen vidúlva honábaMind, ki törött testét kristály vizeidbe meríté.