A megcsalt öreg

Üss’ a kő dudogó napádat! édesErzsim! hadd haragudjék, hadd emészszeDünnyögésivel hecticás tüdőjét!Ne gondolj vele mit locsog felőlünk,Ha vendégeivel guzsalynak ülvén,Minket s másokat ízre porra nyelvel.Csuszsz hozzám csak azért is; ő moroghat!S nyomd bátran ajakamra gyönge szácskád.Adj egy csókot, hamar! — még egyet! — újraNem lát most, — hamar egyet! — ah, ne rettegj,Nyomd jobban! — szaporázd s ne kapd el ajkad!Adj százat! — hamar! — ezret! — újra százat!Adj, adj harmadik ezret! — újra százat!Ismét más ezeret! — meg újra százat!Add számláltalan! — hogy se mi ne tudjukSzámban tartani mennyi csókot adtál;Sem zsoltárra szorúlt napád ne, győzzeÉdes vétkeidet rovásra róvni!