Légy erős, Catullus!

Térj már, szegény Catullus, jobbik eszedres tekintsd, mi veszni indult, elveszettnek.Csillogtak rád is egykor szép aranyévek,mikor - kezed kezében - rítt a leányka,kit úgy, de úgy szerettél, mint soha senkit.Jaj, otthon mennyi pajzán tréfa esett meg:tehettél véle bármit, kedve szerint volt.Bizony rád is ragyogtak szép aranyévek...Ma már nem lángol érted. Hát te se lángoljs ne űzd nyomon tovább ily bús-keserülten.Állj daccal és keményen, sziklaszilárdans mondd: - Ég veled! Catullus férfi, erős lesz,nem jár utánad és nem kéri szerelmeds te sírni fogsz, mikor majd senki se kéri! -Jaj, bűnös lány, miként foly életed eztán?ki járogat szobádba és ki szeret majds te kit szeretsz? kiének vallod a szívedés ajkon kit harapdálsz gyöngyfogaiddal?...Catullus, állj erősen, sziklaszilárdan!