Őszi ének (Charles Baudelaire)

Lassacskán nyirkos estbe bukhatunk.Hát ég veled, nyár, kurta villanás!Fülembe döbben: gyászos udvarunkkövére tompán döng a tönkrakás.

A szörnyű tél emléke: láz, harag,iszony, titáni munka - körbe dong,s mint sarkvidéki infernón a nap,a szívem jéghideg, vörös korong.

Át-átrezgek, ha egy fatönk zuhan.Vérpad verése konghat így talán;a lelkem tornya dől iszonyuan,faltörőkostól, száz döfés nyomán.

Úgy érzem, míg e mély ütem nyügöz,hogy ács kopácsol, koporsót vasal...Ki halt meg? - Jaj, már itt borzong az ősz,s e furcsa bús zaj: bongó búcsudal.