A földmíves Csontváz

1

Sok hányódó bonctani képen,─ Rakpartokon, hol por temetSok-sok avitt könyvtetemet,S alusznak vén múmiaképpen ─,

Komorló, ódon rajzokon,Mikben vén mesterek tudásaÉl, és noha bús dolgok másaMind, a Szépséggel is rokon,

Láthatni ─ s tépőbb gyötrelemmelKél bennünk titkos borzadás ─,Hogy földmíves módjára ásRajtuk a Csontváz s Nyúzott Ember.

2

E földből, mit feltúrtatok,Bús, nyűtt kedvű paraszti horda,Míg megfeszül csigolya s borda,S görnyednek a gyalult tagok,

Mondjátok, hullaházi csürhe,Mily fukar aratást csikarMunkátok, s mily búzát takar?Mily úrnak? és micsoda csűrbe?

Azt akarjátok (nemezisVad és nyílt szimbólumaképpen!)Mutatni, hogy a sír gödrébenSincs nyugvás ─, hogy hazug ez is?

Hogy az Enyészet is elárul?S minden, a Halál is csaló?S hogy jaj! majd örökkévalóRobotban, míg elénkbe tárul

Az ismeretlen tartomány,Ott is, makacs rögöt kell törnünkS talpunk véresre felgyötörnünkA lomha ásók vasfokán?