A gyűlölet hordója

Sápadt Danaidák hordója a Gyülölség,Melybe a vad Boszú rőtszínü, szörnyű kétKarral dönti, hogy a vak mélységet kitöltsék,Nagy vödrökkel a vért s könnyet, a holtakét...

A Sátán lyukakat fúr titkon a fenékbe,S gyorsan foly ezer év izzadt munkája szét,Bár minden áldozat mégegyszer, újra élne,S csurranna ébredőn ezer test újra vért.

A Gyűlölet örök, komisz csapszékbe görnyed,Vad szomja az ital kortyától csak vadabb,És torka sokszoros, mint a lernai szörnynek.

─ Boldog részeg, kire a mámor győzve csap,De jaj, a Gyűlölet nem iszik, csak siralmat,Mert az asztal alatt elnyúlva sohsem alhat!