A pipa

Író pipája vagyok énrajtam ki-ki láthatja szépen,nézvén setét kafferi képem,hogy gazdám füstnyelő legény.

Ha lomha bútól nyög szegény,száll párám kis ház füstjeképpen,melynek étket főz üstje éppena pórnak, aki hazamén.

Tüzes szájamról sűrü hálómely könnyű, kék rezgéssel ing,szépen, lassan, köré kering,

és száll rá mind dúsabbra válóbalzsamnak bűvös kellemes meggyógyul lankadt szelleme.