A szegények halála (fordította Tóth Árpád)

Óh, jaj, csak a Halál, aki éltet s vigasztal,nekünk csak Ő a cél és egyetlen remény,az áldott csodaszer, mely izgat jó malaszttal:mennünk, míg száll az est a bús táj peremén.

Viharral küzködünk, csak hó és jég marasztals a setét látókörön csak Ő a rezge fény,Ő a szent könyvbe írt, regés jó korcsmaasztal,melynél ehet-ihat s leűlhet szegény.

Ő az elaltató, delejes ujju Angyal,álmot hint, melyben a csodák tűzvésze langal,fázó mezítelenek ágya tőle puha,

Isten dicsfénye Ő, csodás csűr égi szájaszegény nincstelenek erszénye s jó hazája,ismeretlen Egek tágra tárt kapuja.