A Szerelem és a Koponya

Az Emberiség Koponyájána Szerelem űl,fenn trónol,vigyorral a szájánés szemtelenül.

Vigan fúj sok-sok buborékot,s mind felfele száll,mintha csak rá várna az ég ott,az étheri táj.

Ragyog a golyó égre kelve,lebbenni tova,ám sercen s pattan gyenge lelke,az aranycsoda.

S hallom,ha új gömb leng a légbe,nyög a Koponya:„E torz tréfának végelesz-e valaha?

Hisz ami vad ajkadra freccsena légbe kelőn,szörnyü gyilkos,az az én testem,vérem,és velöm!"