A szeretők halála

Az ágy merő illat lesz, enyhe, tiszta,És mély a dívány, mint a sírok árka.Körül kinyílt virágok buja szirma:Nekünk feslette tüzesebb nap lángja.

Minden kihúnyó parazsuk fölizzva,Szívünk kigyullad: két lobogó fáklya.S kettejük dupla fényét veri visszaIker lelkünk, e testvér tükrök párja.

Egy idegen-kék, furcsa-piros este,Kiragyogunk egy villanásba veszve,Mint hosszu jajba, mely merő bucsú.

Aztán, szelíden, egy angyal fogad,S mosolygó gonddal új életre fúVak tükröket és halott lángokat.