A vérkút

Úgy érzem néha, hogy omlón itthágy a vér,mint bő kút csobog el, mely zokogva zenél.Hallom, hogy lejt az ár hosszú morajjal esves a sebet nem lelem, újjam bárhogy keresse.

S a városba a vér, mint zárt mederbe tér,tócsás szigetje lesz a járda és a tér,minden szomjúhozó torkon kéjt adva pezsg leés a természetet átfesti víg veresre.

Vágytam gyakorta én nehéz bor mámorát,Álmot, egy napra csak, amíg tompulna kínom:De bortól lesz a szem éles és a fül meg fínom!

Kerestem szerelem kába álomporát,de hajh, a szerelem vad tűvel szórt matracom csak,hogy inni vért a vad lányoknak újra ontsak!