Allegória

Odatartozik a gyönyörű nők sorába,Gazdag nyaka körül haja lecsügg borába,Szerelmek karmai, lebujok mérgeiGránitbőrét simák s tompák megsérteni...A Halálon nevet, a Mámor néki gyarló,E két szörny keze, mely csupa köröm és sarló,Rontó játékain megkíméli e testFenséges vonalát, a büszkén egyenest.Jár istennő gyanánt, pihen, mint női szultán,A gyönyörökben ő igazhitű muzulmán,S tárt karja óblibe, mely közt keble dagad,Szemével csalja a halandó ifjakat.Hiszi és tudja jól, noha szűz méhe meddő,(Meddőn is a világ örök szüksége lett ő),Hogy a test szépsége fenséges adomány,S minden vad bűnre csak bocsánat kél nyomán.Nem tudja, hogy mi a Pokol s a Tisztitótűz,S ha majd az óra jő, mely a vak éj felé űz,A Halál arcába mint egy ma születettGyermek néz, kiben nincs bűnbánat s gyűlölet.