Az albatrosz (Juhász Gyula fordítása)

A hajó népe, hogy mulasson olykoron,Egy albatroszt fog el, a víz nagy vándorát,Amely közönyösen követi az utonA suhanó hajót a sós vízáron át.

Bajjal teszik le őt a sík födélzeten,A lég királya itt bohókás és balog,Fehér, nagy szárnyait borzolja betegen,Midőn a környezet körötte ódalog.

E szárnyas utazó mily gyönge, törpe itt,E könnyed szárnyaló mily komikus, nehéz,Égő pipájával piszkálja emez itt,Menését mímeli egy másik tengerész.

A költő és madár olyan hasonlatos,Ki a viharra vár, s repülve fölkacag,De a tömeg között, hol nincs mély, nincs magos,Óriás szárnyait bajjal vonszolja csak.