Csitító

Én drága Bánatom, légy jó, nyugton maradj ma,Az Alkonyt hívtad: ím leszállt, itt van, fogadd:Setét egét a halk városnak leplül adjaÉs békét hint emitt, amott meg gondokat.

Most míg a csőcselék szívét kínnal maratvaA mord hóhér, a Kéj, vad ostort bontogatS rossz dáridón a nép az únt csömört aratja,Add, Bánatom, kezed, hagyd a bolondokat,

Jer! el! - Nézd, intenek holt éveink az égiErkélyeken, fakó ruhájuk selyme régi;Mély habból mosolyos Megbánás ring ma fel;

Egy vén híd-ív alá a nap holtan zuhan már,S keletre hömpölyög hatalmas gyászlepel:Ott, - hallod, drága Búm? - az édes Éj suhan már...