Egy kreol hölgynek

A parfőmös hazán, hol enyhe nap bizserget,s a hajló lombivek tüze bíborparázs,s a szemre lusta kéjt a pálmák búja perget,kreol nőt láttam én, ki csupa új varázs.

Arca sápadt s meleg és kábulatba kergetbarna nyakán a lágy, kényes, finom vonás;mint karcsú nagy vadász, barangolja a berket,mosolya nyugalom és szeme hallgatás.

Úrnőm, honunkba jöjj el, mely az örök gloire-é,a Szajna partja vár s a kedves, zöld Loire-é,s mely antik kúriák dísze lehetne, vidd

szépséged versirók közé, hogy árnyas csendbenhajtson szonetti rajt szivük s hűségesebbenimádják nagy szemed, mint néger rabjaid.