Egy Madonnához

Spanyol ízlésű ex-voto

Építnék, Asszonyom, Madonnám, sírva feltártBúm éjén teneked egy földalatti oltárt,S vájnék szivembe, hol legfeketébb az éj,Hová gúny nem hat el, se hitvány földi kéj,Egy fülkét ─ kék s arany zománctól égne odva ─,Hol mint csodás Szobor, állj büszkén magasodva.Ötvözött Verseim dús fémpántját, remekKristályrímekkel is művészin tűzve meg,Mint roppant koronát, ékül fejedre fonnám,S Féltésem szövetét, óh, halandó Madonnám,Szabnám rád Köpenyül, hogy barbár-merevenNyomjon, s bélése is Gyanakvásom legyen;Hadd zárja bájaid körül ez őrző sátor,Csillogva gyöngy helyett Könnyeim záporától!Szoknyád vágyam legyen, a lágyan reszkető,Apály s dagály gyanánt szálló s ereszkedő,Mely halmokig eped, s völgyekbe hull juházva,Míg fehér s rózsaszín tested csókkal ruházza.Hódolatom legyen a szép selyemtopán,Amely, hogy megalázd, lábadra vár csupán,S míg az isteni rajz selymébe lágyan forr át,Őrzi, mint az agyag, a belenyomott formát.Ha nem tudok, noha hő vágyam, tetszeni,Zsámolyodul Ezüst Holdsarlót metszeni,A bennem mardosó Kígyót vetem elébed,Hogy óh, Királyi Nő, ha sarkad rájalépett,Diadal és dicső bosszú törjön veledE szörnyre, mely csupa genny s pöffedt gyűlölet.Majd Gondolataim sok gyúlt Gyertyája sort áll,Hol, Szüzek Asszonyát, emel virágos oltár,Hogy míg a kék plafon visszfényesen remeg,Egyre rád nézzenek, csak rád, e tűz-szemek.Majd, mert minden izem csak téged áhít váltigTömjén- és mirrha- és ámbra-illattá válik,S feléd, óh, havas és fehér Csúcs, szüntelenGomolygás közt lebeg viharzó Szellemem.

Végül, hogy Mária-sorsod kiteljesítsem,És hogy Szerelmemet barbár kéjjel vegyítsem,Fekete kéj! a Hét Főbűnt, istentelenBánatmarta pribék, hét bús Késsé fenem,S őrült zsonglőr gyanánt hajítva sorba pengém,Célul legtitkosabb szerelmed mélyét venném,Hadd járják sorba át Szived, a dobogót,Szived, a zokogót, Szived, a csobogót!