Nyugalom (Christina Georgina Rossetti)

Ó Föld, temesd be súlyosan szemét,édes, fáradt szemét, Föld, zárd le halkan.Vedd körül: meg ne hallja, mennyi jaj van,és mennyi vad röhej száll szerteszét.

Nincs néki immár kérdés és beszéd,boldog hiány takarja e talajban.S felejti, hogy mi fájt sajogva hajdan,a hallgatás oly üdv, akár az Ég.

Homály emelje, fényes délnél élőbbés csönd, a legszebb dalnál is zenélőbb.A szíve úgy figyel rá, hogy megállott.

Dajkálja az Öröklét hajnaláigmély nyugalom, s ha ébred majd az áldott,érezze azt, nem is tartott sokáig.