Beatrice

Mindszentkor volt - ah elfeledni napját,Hogy őt megláttam - lelkem képtelen,Vezette hölgyek bájoló csapatjátÉs jobbján ott haladt a Szerelem.

Láttam szemének tündökölni napját,Mint égi tűz, ha villan szüntelen,S míg édes arcát szemeim kutatták,Angyalnak vélte őt tekintetem.

A kit méltónak tartok, hogy köszöntse,Mosolygott arra, meghajolva mélyen,Szívét színültig mámorral betöltve.

Oh, ő az égből jött a földre, vélem,Hogy tengerét üdvnek szívünkbe öntse,S boldog csupán, ki ott van közelében!