A belgák és a hold

Kerek e földön nincs oly furcsa nép,mint a belgák. Láttára a szép dolognakmegnyúlik a képük, tompán dohognak;nekik botrány és kihivás a szép.

Ejts tréfaszót, s a szemük megmered,akár a zsirba sülő árva halnak;mondj meghatót: nevettükben meghalnak,mutatva, hogy ők mindent értenek.

A fénytől is félnek nagyon a belgák,Olykor látom, mikor a holdvilág ég,hogy ülepükre csüccsennek a balgák

Köröttük sár, csömörletes okádék,s tökrészegen csak ugatják a holdat,nyavalya töri őket, úgy csaholnak!