A figyelmeztető

Aki az ember-névre méltóegy sárga Kígyót hord szivében,mint trónon, és szól a kevély szó:„Akarom!” s rá az ember: „Én nem!”

Ha átkarol csókok csalitjánegy vízitündér, vagy szatír-lány,sziszeg a Kígyó: „Kötelesség!”

Ha verselsz, s véred kéjre gerjed,márványt csiszolsz, s nyesed a kerted,sziszeg: „Megéred-é az estét?”

Őtőle semmi meg nem óhat,hiába hí a vágy, a távol,el nem futhatsz e bús kígyónakkegyetlen és intő szavától.