A hangom

E vad, modern világba semmi korlát,minden gyönyört kivettünk, ami jó —mostan bevonjuk a fehér vitorlát,kifosztva áll az egykor-dús hajó.

Ezért fakult le orcáim biborja,sós könnyeimbe fulladt az öröm,a Bánat ajkam pirosát lelopta,átok emeli föl ágyfüggönyöm.

De gazda életemnek ősi mélyecsak lant neked, hegedű, enyhe szín,a dörgedelmes óceán zenéje,mely visszhangzik a kagyló öblein.