A holdsugár dala

Tudod, mi a nevem - A Holdsugár.Tudod, honnan jövök? - Az égre nézz fel,anyám ragyog, az éj hűs árnyú már,fákon, vízen futok lágy szökkenéssel:tanyám a hűs fű, a meleg fövény:kúszom sötét falon, nyírfák tövén.Mint kincsre szomjú martalóc a házon,nincs melegem sosem és sose fázom.

Pici vagyok, mindenhol ott vanfényem ragyogva, csendesenülők a néma ablakokban,a titkokat mind ellesem.Most itt vagyok, perc múlva ottan:a vad, a puszta réteken,a tétovázó szerelemköveti fényemet nyugodtan.Aztán, mikor tüzem kilobban,lágy bú sajog a szíveken.

Poszáta és a csalogánya szilfa s fenyves ágbogándallal köszönti jöttöm.Aztán kezem a lyukba nyúl,hol reszketőn lapul a nyúl:mind felkel erre rögtön:merész ívekben ugrálés oly picinyke, pöttömnyúlt árnyak lenn az útnál.

A szirten, a harasztona dámvadat riasztoms a hegy tüzes ünőit,mind felvigyáz, tűnődik,rejt-e veszélyt az alkony,nincs-e vadász, ravasz nyom:s lesi, hogy a hatalmastüzes szerelmű szarvas -nem hívja-e panaszlón.

Ha kél anyám,s a hab dagad,én hallgatagbús-halaványtüzet veteka partfalon.A nedveketelaltatom:s ha sugarammélységeken inog,az úttalanfél s azt hiszi, gyilok.De fényibensok elpihen,s kit marnak a kínok,tüzén enyhülni fog.

Tudod, mi a nevem? A Holdsugár.Ugye tudod, miért sugárzom itten?Ha lenn az éjjel hűvös árnyú már,örökre elveszhetsz a sanda vízben,éjjel veszélyes az erdő a fövény,megbotlasz a sötét nyírfák tövén,én az ösvényt ragyogva mutatom,ezért bolyongok künn az utakon.