A kolostor

Múlt fájdalom sötétedik szelídena hófehér, alacsony folyosóns a görnyedő, nyugodt hajlású ívena fölriadt szó sírva átoson.

A zord falon gyászszalagos ereklye,széjjelfeszülő, véres feszület.A nap rikítva tűz a sok keresztres bearanyozza pici szegüket.

És a homályba, fénybe öltözöttkomorkodó pillérsorok közötthalk lábnesz s kámzsák surranása rebben.

Sok pap jön és keresztet hány a csendben...Testvéreért imát mond mindeniks Istent szeretve egymást szeretik.