A zongora, mit gyenge ujja csókdos

A zongora, mit gyenge ujja csókdos,a rózsaszürke estbe felragyog,és egy dal ébred, fájó és bolondos,a szárnya surran és beszél-gagyog,bolyong, zokog és sír és meg-megáll,hol csendesen az ő parfüme száll.

Miért ez az együgyű, édes ének,mely altatgatja álmatlan szivem?Mit adhatsz, kis bolond dal, a szegénynek,és mit akarsz, hogy félve, szelidenkiszállsz az ablakon és hallgatagmeghalsz a fák között a kert alatt?