Apollo archaikus torzója

Mi nem ismertük hallatlan fejét,amelyben szemgolyói értek. Ámde porzófénytől sugárzik e torzós nézése benne lecsavarva még

parázslik. Másként nem vakítna itta mell íve s a lágy-lejtésű ágyék,honnan mosolygón még a régi vágy, éga pont felé, hol a nemzés lakik.

Másként e kő torz lenne, roskatag,az áttetszőén lankás váll alattés nem ragyogna, mint vadállat bőre,

s nem törne minden sarkából előreegy-egy csillag: mert itt nincs egy tenyérnyifolt, mely nem rád tekint. Kezdj újra élni